A történelem és a kriptográfia kutatóit évtizedek óta lázban tartják a napóleoni háborúk rejtjelezett katonai dokumentumai. Bár Bonaparte Napóleon stratégiai zsenialitásáról és kiterjedt kémhálózatáról számtalan szakkönyv született, a harctéri kommunikáció védelmére használt titkosírásai közül több évszázadokon át ellenállt a modern kódfejtők kísérleteinek. A legújabb tudománytörténeti áttörést végül a mesterséges intelligencia hozta el, amely mindössze hat óra alatt fejtette meg a francia császár egyik leghíresebb, több mint kétszáz éve érintetlen katonai utasítását.
A rejtélyes levél 1809-ből
1809 tavaszán a napóleoni Franciaország súlyos katonai kihívásokkal nézett szembe. A Habsburg Birodalom elleni ötödik koalíciós háború előestéjén a francia hadvezetés számára életbe vágó fontosságúvá vált a csapatmozgások és a szövetséges erők precíz koordinációja. Ebben a feszült időszakban, 1809. március 16-án egy kiemelten kényes katonai utasítást fogalmaztak meg Napóleon nevelt fia és itáliai alkirálya, Eugène de Beauharnais főhadiszállásán.
A levelet Auguste de Marmont tábornoknak címezték, aki ekkor az Adriai-tenger partján, Dalmáciában állomásozott a francia csapatok élén. A dokumentum tartalma rendkívül magas kockázatot hordozott, ugyanis részletezte a teljes francia és szövetséges hadsereg pontos felállását, beleértve a bajor és lengyel csapatok stratégiai mozgósítását, valamint az osztrák és orosz erők várható reakcióinak értékelését.
Hogy az információ az ellenséges portyázók vagy kémek kezébe kerülve se szivároghasson ki, az üzenetet egy összetett rejtjelezési eljárással írták át. A futár sikeresen átjutott az ellenséges vonalakon, ám az eredeti kódkönyv az idők során elveszett, így a rejtjeles levél több mint két évszázadon át megfejtetlen maradt.
Kódfejtés: a napóleoni rejtjelrendszer felépítése – amibe beletört a kutatók bicskája
Napóleon és stábja a levelezés védelmére nem egyszerű behelyettesítő rejtjelezést használt, hanem egy kifejezetten összetett rendszert. Az 1809-ben kelt üzenet mintegy 1300 karakterből állt, amelyeket 24 sorba rendezve 55 különféle szimbólum alkotott. A kódfejtés folyamatát és a rejtjel feltörését három fő tényező nehezítette meg a kutatók számára:
- Homofón helyettesítés: Egyetlen latin betűnek több különböző szimbólum is megfelelhetett a szövegben. Ez a megoldás teljességgel megszüntette a hagyományos betűgyakorisági elemzések hatékonyságát, meggátolva a megszokott mintázatok azonosítását.
- Nomenklatúra szimbólumok: A rejtjel 29 olyan egyedi szimbólumot tartalmazott, amelyek nem betűket, hanem teljes szavakat vagy kifejezéseket jelöltek (például tábornok, hadsereg, hadosztály, Ön).
- A forrás gyenge képminősége: A szakértők rendelkezésére kizárólag egy 1969-ben publikált, gyenge felbontású, fekete-fehér fénymásolat állt, ami tovább nehezítette a jelek pontos elkülönítését.
Hagyományos kriptológiai eszközökkel és módszerekkel a feladat szinte teljesen lehetetlennek tűnt, így a dokumentum hosszú időn át ellenállt minden próbálkozásnak.
A mesterséges intelligencia által elért áttörés
A több mint két évszázados rejtélyt végül nem egy klasszikus történészcsoport, hanem Carter Church, a SentinelOne amerikai kiberbiztonsági vállalat szoftvermérnöke oldotta meg. Church az OpenAI egyik legújabb multimodális modelljét hívta segítségül a feladathoz. A teljes folyamat mindössze hat órát vett igénybe, amelynek során az intelligens rendszer autonóm módon hajtotta végre a komplex kódfejtési eljárást.
A modell a következő strukturált lépésekben érte el a történelmi áttörést:
- Képfeldolgozás és szegmentálás: Az AI a gyenge minőségű bemeneti képet sorszintű és karakterszintű egységekre bontotta, precízen beazonosítva a dokumentumban található mind az 1300 egyedi írásjelet.
- Karakterosztályozás: Megállapította a dokumentumban lévő elkülöníthető szimbólumok pontos számát, miközben hatékonyan kiszűrte az eredeti kézírás egyenetlenségeit és hibáit.
- Algoritmusos illesztés és kontextuselemzés: Szimulált lehűtés (simulated annealing) módszerével, valamint a 19. századi francia nyelvhasználati korpuszok segítségével felépítette a lehetséges behelyettesítési mátrixot.
- Kódkönyv rekonstrukciója: Az AI visszafejtette a teljes tableau chiffrant-t (rejtjelezési táblázatot), azonosítva a betűkombinációkat és a szavakat jelölő szimbólumokat.
A feltárt katonai utasítások
A kódfejtés eredményeként a kutatók elé tárult az 1809-ben kelt katonai utasítás eredeti francia szövege, amelyet ezt követően fordítottak le magyarra. A dokumentum pontos adatokat szolgáltatott a francia és szövetséges csapatok elhelyezkedéséről: Danzig hercege negyvenezer bajor katona élén Münchent és Passaut tartotta megszállva, míg Poniatowski herceg harmincezer lengyel élén a Visztulánál táborozott, közvetlenül Krakkót fenyegetve.
A levél az osztrák erők elhelyezkedését is részletezte, megemlítve, hogy csapataik Laibach, Klagenfurt, Villach és Salzburg térségében állomásoznak, és Linz felől fenyegetik Tirolt. Az elemzés rámutatott arra is, hogy az osztrákok csapatokat szándékoztak Galíciába küldeni az oroszok ellen, ami azt jelezte, hogy hadjárati tervük már a háború hivatalos kihirdetése előtt meghiúsult.
A megfejtés egyik legérdekesebb tudománytörténeti hozadéka egy olyan hiányzó mondat felszínre kerülése volt, amelyet a korabeli hivatalos kiadásokból csupán pontozott résszel hagytak ki. Ebben a mondatban Napóleon nyers, közvetlen stílusban biztatja Marmont tábornokot, kijelentve, hogy egy kisebb összevont ellenséges csapat vagy csőcselék láttán nem szabad hagynia, hogy megfélemlítsék. A dokumentum így újabb részleteket tárt fel a francia hadvezetés stratégiájáról.
A Napóleon-levél sikeres feltörése mérföldkövet jelent a történelmi kutatásokban, hiszen a levéltárakban számtalan olyan diplomáciai és katonai irat pihen, amelyeket az időhiány vagy a humán erőforrások korlátai miatt mindmáig nem fejtettek meg. A mesterséges intelligencia természetesen nem helyettesíti a történészek munkáját, de olyan hatékony eszközt ad a kezükbe, amellyel a korábban hozzáférhetetlennek hitt rejtjelezett források tömege válik olvashatóvá és kutathatóvá.
